[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 ElQbb még mondanék valamit, Shauna.
 Mit?
 Az ártatlan ember nem menekül. Százat teszek egy ellen, hogy a te Beck barátod ölte
meg Rebecca Schayest.
 Tartom  felelte Shauna.  De én is mondanék még neked valamit. Ha csak egyetlen
rossz szót is mondasz Beckre, kiskanállal kell összeszedni a maradványaidat, ha valahogy el
akarnak kaparni. Világos?
Hester Crimstein szó nélkül elindult. Ekkor dörrent a lövés.
EGY ROZSDÁS tqzlépcsQn mentem vagy inkább másztam lefelé, mikor megtorpantott az
elsQ lövés. Hasra vetettem magam a bordás vaslapon.
Újabb lövések. Kiabálás.
Számítottam valami ilyesmire, mégis úgy ért, mint egy hátba vágás. Tyrese azt mondta a
telefonba, hogy másszak ki ide, és várjam meg. Akkor nem értettem, hogyan akar kijuttatni,
de most már derengett.
ElterelQ hadmqvelet.
Messzebb, talán a háztömb túlsó oldalán valaki elbQdült.  Egy fehér egér lövöldöz! 
Egy másik hang azt bömbölte:  Pisztoly van a meszesnél! Pisztoly van a meszesnél!
Újabb lövések dördültek, de akárhogy hegyeztem is a fülem, nem hallottam a
rendQrrádiók jellegzetes sercegéspattogását. Feküdtem a tqzlépcsQ vaslapján. Alig bírtam
gondolkozni, mintha kiégett volna pár biztosíték az agyamban. Két napja még nyájas doktor
bácsi voltam, szinte alvajáróként ballagtam át az életen. Azóta láttam egy kísértetet, emaileket
kaptam egy halottól, gyilkossággal gyanúsítanak  ha ugyan nem kettQvel  , elmenekültem a
hatóság elQl, leütöttem egy rendQrt, és mindezek után egy ismert narkó-passzer segítségéért
folyamodtam. Két nap alatt nem is rossz.
 Hahó, doki!
Tyrese állt alattam, lent a járdán, mellette egy másik fekete, huszonöt éves forma, alig
kisebb, mint az épület, napszemüvege a létezQ legmenQbb, arca mint egy makon-de
ébenszobor.
 Gyerünk, doki! Még elkésünk a moziból.
Leszaladtam a tqzlépcsQn, Tyrese közben jobbra-balra nézegetett. A melák csak állt, mint
egy bálvány. Az utolsó lépcsQsorhoz érve megtorpantam, nem tudtam, hogyan kell
leereszteni. Leugrani nem mertem, még túl magasan voltam.
 Ott balra van egy kar!
Megtaláltam, meghúztam, leereszkedett a lépcsQ, lerobogtam, megálltam Tyrese elQtt.
Tyrese legyezni kezdett az orra elQtt.
 Kissé túlérett, doki.
 Bocsánat, de nem volt idQm lezuhanyozni.
 Erre.
Tyrese futólépésben indult a sarok felé, mellette ügettem. A fekete bálvány szótlanul
követett minket. Nem nézett se jobbra, se balra, mégis az volt az érzésem, hogy kevés dolog
kerüli el a figyelmét.
A sarkon túl egy színezett üvegq BMW várakozott zümmögQ motorral, bonyolult
antennával, egyedi, rézkeretes rendszámtáblával. Az ajtajai csukva voltak, de így is éreztem a
rapzenét, a basszusa úgy rezgett a mellemben, mint egy hangvilla.
 Nem lesz kissé feltqnQ ezt a kocsi?  kérdeztem.
 Ha maga zsé, és egy liliomfehér orvost keres, hol nézi meg utoljára?
A bálvány kinyitotta a hátsó ajtót, szinte kirobbant rajta egy Black Sabbath-szám. Tyrese
egy elegáns szálloda portásának mozdulatával betessékelt. Beszálltam; Tyrese mellém ült, a
fekete bálvány elQre, a kormányhoz. Elindultunk.
 Az elsQn jobbra, Brutus  mondta Tyrese.
A sofQrnek szólt. Próbáltam elkapni a tekintetét a visszapillantóban, de a napszemüveg
mindent elfedett.
 Örülök, hogy megismerhettem  mondtam.
Nem válaszolt. Tyrese felé fordultam.
 Mit csináltak tulajdonképpen?
 Két srác durrogtatott egy kicsit a Hundred Forty-seventh Streeten.
 Nem fogják elkapni Qket?
Tyrese felhorkant.
 Nem.
 Csak így?
 Sima ügy. Van a Hobart Házaknál egy ház, az ötös, igazából átjáró, de a lakók havonta
egy-egy tízest kapnak tQlem csak azért, hogy a szemetüket a hátsó kapu elé rakják ki. Szóval
hogy úgy eltorlaszolják. Érti? A zsék nem bírnak átmenni, nekünk viszont van ott egy kis
lyuk, amin a srácok meg bírnak pattanni. Eldurrantottak egy-két lövést az ablakból, aztán olaj
és záróra.
 És ki kiabált, hogy egy fehér lövöldöz?
 Két másik gyerekem. Csak rohangáltak az utcán, és ordítoztak, hogy egy fehér
megQrült.
 Teoretikusan én  mondtam.
Tyrese lassan elvigyorodott.
 Teoretikusan&  ismételte elgondolkozva.  Jó kis duma, megint tanultam valamit.
HátradQltem, lehunytam a szemem; szinte még a csontjaim is fáradtak voltak. Brutus kelet
felé hajtott, átmentünk azon a kék hídon a Yankee Stadion mellett  képtelen vagyok
megjegyezni a nevét  , és máris Bronxban jártunk. Egy ideig lejjebb csúszva, lehajtott fejjel
ültem, hátha valaki bekukkant a kocsiba, de aztán eszembe jutott, hogy színezett az üveg.
Néztem, merre járunk.
Borzalmasan lepusztult környék volt, apokaliptikus filmeken látni hasonlókat a robbanás
után. Foghíjtelkek, roskatag, épp csak még álló házak, rothadtak-korhadtak, mintha elfajzott,
mutáns termeszek kirágták volna belQlük a vasgerendákat. Igyekeztem felfogni a történéseket,
de valahogy úgy éreztem magam, mintha egy homokzsákot ejtettek volna a fejemre. Túl sok
volt ez így hirtelen, az agyam védekezésül lecsaphatott egy-két biztosítékot  reméltem, hogy
csak átmenetileg. Próbáltam a környezetre összpontosítani. Maximum tíz kilométernyire
járhattunk a rendelQtQl, de már fogalmam se volt, merre járunk. Úgy tippeltem, még
Bronxban, valahol a déli részén. Simára kopott gumik és felszaggatott matracok az úttesten, a
járdán; szeméthalmok, betontömbök és csontvázra lekopasztott autók az üres telkeken.
 Gyakran szok ide járni, doki?  vigyorgott rám Tyrese.
Nem válaszoltam.
Brutus egy perc múltán egy másik haldokló épület elQtt állította meg a kocsit. A házat
drótháló-kerítés vette körül, az ablakai furnírdarabokkal voltak beszögelve. A kapun egy
géppapír méretq lap vöröslött, feltehetQleg robbantási figyelmeztetés. A kapu is furnírból volt.
Kinyílt, egy férfi botorkált elQ, két kezét védekezQen emelte a szeme elé, mint egy vámpír,
akit kriptán kívül ér a hajnal.
 Gyerünk!  szólt Tyrese.
Brutus szállt ki elsQként, kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem, de nem reagált. Az
arcát látva el nem tudtam képzelni, hogy képes elmosolyodni.
Jobbra a drótkerítés alja el volt vágva, kissé fölfelé pöndörödött. Átbújtunk alatta. A
botorkáló férfi odajött Tyrese-hez, elQadtak egy hosszabb, gondosan megkoreografált
kézfogást, megölelték egymást, aztán a férfi elbillegett.
Bementünk. Az agyam még mindig zsibbadt volt, a bqzt fogtam föl elQször, vizelet és
emberi ürülék szagát. A közelben mintha égett volna valami. Nyirkos izzadságszag érzQdött,
talán beleivódott már a falakba. De volt valami más is. Egy másik szag. Nem a halálé, hanem
a halál elQtti állapot szaga, az üszkösödésé ilyen, a már haldokló és szétesQ emberé, aki
azonban még lélegzik. Fojtogató volt a hQség.
Emberek hevertek a földön, mint csikkek egy fogadóiroda padlóján. Ötvenen biztosan
lehettek, de talán százan is. Sötét volt, félhomály. Nagyon úgy nézett ki, hogy nincs se
villany, se víz, se semmiféle bútor. Az ablakok felQl csak a deszkák résein szüremlett be némi
fény, és csak annyi, hogy úgy-ahogy látni lehetett.
Bevallom, nem ismerem a kábítószer-fogyasztók világát, illetve csak azt a részét,
amelyikkel a rendelQben találkozom. Személy szerint sose érdekelt a narkó. Akkor már
inkább a pia. A környezet azonban annyira egyértelmq volt, hogy azonnal tudtam: ez egy
lövölde.
 Erre  mondta Tyrese.
BRUTUS vezetésével elindultunk a földön fekvQk között, jobbra-balra kerülgettük Qket.
Amennyire lehetett, Tyrese mellett maradtam. Itt is, ott is pipák izzottak, apró tqzvirágok a
homályban, hallatszott a pipacsutorát szívók nyálas cuppogása. IdQnként sikoltások hasítottak
a csöndbe, nem teljesen emberi hangok. És nyögések; mindenféle szemérem nélkül, a
legteljesebb nyíltsággal folytak a legrafináltabb nemi aktusok. Az egyik jelenet láttán
összerezzentem. Tyrese derqsen figyelte az arcomat.
 Ha kifogy a suska, így fizetnek az anyagért.  Széttárta a karját.  Ezt nevezik
kereskedelemnek, doki. Így mqködik a világ.
Továbbnyomultunk a málló falak között. Férfiak, nQk hevertek mindenütt, fiatalok,
öregek, ernyedten, szinte ki-csontozottan.
 Maga is anyagozik, Tyrese?  kérdeztem. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • grzeda.pev.pl