[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Hiszen egész szívével csügg rajtad! Add fel itt szegényes praxisodat! Ha meggyógyultál,
odaát, a nagy gyáramban alkalmazlak üzemorvosnak. Ott igazán áldásosan tevékenykedhetsz,
tudásodat sokoldalúan hasznosíthatod, és olyan jövedelmed lesz, amelybQl szépen és
gondtalanul élhetsz. Ugye, Ruth kedvéért, beleegyezel, hogy átjöjj velünk a nagy vízen túlra?
Waldorf doktor egy karosszékbe hanyatlott.
- Gyermekeim, gyermekeim, csak lassan! Minden nem fér olyan gyorsan bele az öreg
kobakomba! Öreg napjaimra még ilyen ragyogó kilátások! Uramisten, ezt egyszerqen nem
lehet visszautasítani. Tartozom végül is a feleségemnek és a gyermekeimnek azzal, hogy egy
ilyen ajánlatot elfogadjak. De mi lesz, ha a szemem világa nem lesz ép többé?
- Meg fog gyógyulni a szemed!
- De ha nem? - makacskodott az öregúr.
- Akkor akad majd valami egyéb elfoglaltság számodra az üzememben. Csak egy kicsit
bízzál bennem, és rakd át minden gondodat egyenlQre az én széles vállamra! Addig nem
nyugszom, amíg teljesen nem tehermentesítelek, most már nemcsak apám emléke kedvéért,
hanem mindenekelQtt, hogy szeretett Ruthomnak visszaadjam lelki nyugalmát. Hiszen csak
akkor lesz boldog, ha téged jQ kezekben, biztonságban tud, És rossz apa az, aki a gyermeke
boldogságáért nem hajlandó minden áldozatra.
Az öregúr egy székbe roskadt. Az asztalra könyökölt, és fejét a kezébe temette. Egész
testében remegett.
Ruth odatérdelt mellé, és átölelte.
- Apa, drága édesapám, nyugodj meg! John olyan jót akar nekünk. És mindenben igaza
van. Engedd, hogy segítsen rajtad, és hogy újra a régi, boldog, tevékeny ember légy! Minden
jóra fordul, ha te is úgy akarod.
Az apa felegyenesedett, megsimogatta lánya fejét, és Johnnak kezet nyújtott.
- Rendben van, eltemetem minden büszkeségem, nem kérdem többé, fiam, elfogadhatom-e
jótéteményeidet. Talán... talán visszanyerem még szemem épségét... És ha odaát új munkakör
vár,,, végül is tanultam egyet-mást, és bizonyítottam már az életben. Persze, elQbb beszélnem
kell a feleségemmel és lányaimmal, hiszen Qket is merQben új életforma várja majd, ha velem
kivándorolnak Amerikába. És ez a beszélgetés nem lesz könnyq feladat.
-Javasolhatnék valamit, kedves apa? - kérdezte John.
Az öregúr felnézett izmos, markáns vQjelöltjére.
- Mondd csak, fiam!
John megfogta a doktor kezét.
- Neked nem valók az ilyen izgalmak, és Ruth meg én nem tqrjük, hogy az állapotodat még
jobban tönkretedd. Ezért most nem szabad a feleségeddel vitába szállnod. A lehetQ
leggyorsabban levegQváltozásra van szükséged, szanatóriumba kell kerülnöd, ahol gondosan
ápolnák, Ruth-nak is jót tesz majd, ha a háztartás mindennapi robotjából és gondjából
kiszabadul végre. Néhány nap múlva követlek benneteket, ha itt mindent tisztáztam, A
feleségednek és lányaidnak most csak annyit mondunk, hogy John Stratter szanatóriumba
küld, és Ruth-nak el kell kísérnie. Minden egyebet akkorra halasztunk, mire ti már
elutaztatok. A hölgyek most sem fogják megtudni, hogy John Stratter én vagyok, Ezzel csak
téged gyötörnének, Most meg kell minden evQfeszítéstQl kímélnünk, amely súlyosbíthatná az
állapotodat. Ha már biztonságban tudlak, akkor beszélek a feleségeddel és Ruth húgaival,
felfedem magam elQttük saját valómban, és mindent elrendezek velük úgy, hogy téged
minden izgalomtól megkíméllek. Megbízol bennem, és rám hagysz minden tennivalót?
Dr. Waldorf mélyen felsóhajtott.
- Kedves John, tényleg nem érzem magam elég erQsnek ahhoz, hogy visszautasítsam a
felajánlásodat. Te olyan fiatal és erQs vagy, fiam.
- Akkor támaszkodj csak rám, kedves apám! - mondta megindultan John,
Az öregúr megszorította a kezét, és átölelte a lányát.
- Te annyi boldogságot árasztasz rám, édes kislányom!
- Apa, édesapa, annyira örülök, hogy kipihened magad, és kikúrálnak.
- Azután Ruth a vQlegénye nyakába ugrott. - Kedvesem, hogyan köszönjem meg neked,
hogy számqztél minden gondot, szorongást a szívembQl?
John magához szorította jövendQbelijét.
- Igazán mondjam meg, édes Ruthom?
[ Pobierz całość w formacie PDF ]