[ Pobierz całość w formacie PDF ]

tudnia kell, hogy ezek után biztos nem tartóztatom. Nem más ez, mint holmi
szánalmas színjáték! - gondolta keserqen.
Sértett büszkeségében meg sem fordult a fejében, hogy a férfi egyedül csak rá
gondolt, amikor felajánlotta neki a szabadságát. Judith felsóhajtott, miközben
feltárult elQtte várható jövQjének képe. P, aki eddig az élet napos oldalát járta,
örökre árnyékba kerül. A legszívesebben végzett volna magával, ahogy az apja
is tette. De aztán gondolt egyet, s elszántan kiegyenesedett. Nem, Q nem hagyja
el magát! Elhatározta, hogy bátran felveszi a harcot, és megmutatja, hogy nem
csak jólétben és pompában tud élni, hanem a megváltozott körülmények között
is megtalálja helyét az életben. Bátorságával meg akarta szégyenítem Richard
Wernhert, aki gyáván megfutamodott az élet küzdelmei elQl. Majd Q megmutat-
ja, hogy egyedül is képes harcolni!
Apró darabokra tépte Richard levelét. A válaszát már úgyis megkapta, most
már tudja, hogy szabad, Q nem tartja vissza.
A lány ezután emelt fQvel a dolga után nézett, a kimerítQ munkában keresve
feledést. Amikor azonban estefelé fáradtan lerogyott a fekhelyére, már alábbha-
gyott az elszántsága. Fájó szívvel tette fel magának a kérdést:  Vajon igazán
szeretett? Egyáltalán fáj neki a szakítás?
Feltörtek benne az emlékek, hallotta a férfi gyengéd, szerelmes szavait, érezte
ölelQ karjait.
Hihetetlen, hogy mindennek vége legyen, csupán azért, mert a férfi gyáván
megfutamodik az élet küzdelmei elQl.
Richard nem volt közömbös iránta, szerette, ebben biztos volt. Akkor
pedig még rosszabb, hogy nem tart ki mellette!
Judith megkeményítette a szívét, s igyekezett elítélni Richardot, amiért
ilyen könnyen lemondott róla.
Richard elkeseredett hangulatban ért haza. Ilyen állapotban nem volt kedve
találkozni a szüleivel. Fejfájásra hivatkozva bezárkózott a szobájába, és a bána-
tába temetkezett. Újra és újra lejátszotta magában a Judithtal való találkozását,
és egyre inkább meggyQzQdött afelQl, hogy kedvese már alig várta a pillanatot,
amikor felmenti az ígérete alól. Richard megpróbálta magában mentegetni a
lányt, de a tüske csak egyre mélyebb lett a szívében.
Csak estefelé, amikor már sötétedni kezdett, szedte össze magát annyira,
hogy kiment sétálni az utcára. Keserq gondolataitól azonban ott sem sza-
badulhatott. Céltalanul kóborolt, amíg végül a külvárosban kötött ki. Innen
órák múlva fáradtan és összetörten tért haza. Azonnal lefeküdt anélkül,
hogy a szüleivel még egyszer beszélt volna.
Emilie asszony a délutánt azzal töltötte, hogy a padláson kirámolt egy régi fi-
ókos íróasztalt, amelyet pénzzé akartak tenni. Munka közben véletlenül rábuk-
kant egy titkos fiókra. Az antik bútorok gyakran rejtenek ilyet, de sem Q, sem a
férje nem sejtette idáig a szekreter titkát. Ebben a fiókban legnagyobb meglepe-
tésére ráakadt a hajdani aranymqves elveszettnek hitt nászajándékára. Alig akart
hinni a szemének, amikor most végre a kezében tartotta az ezüstkazettát, amit a
férje már annyiszor emlegetett. A kulcs a zárban volt, és Emilie lázas sietséggel
nyitotta fel az ezüstládikát, ám egy elszáradt virágcsokornál egyebet nem talált
benne. Biztosan valamelyik aranymqves unoka kapta azóta rég halott kedvesé-
tQl, s Qrizte híven a drága emléket.
A férje ugyanúgy meglepQdött, amikor kezében a megfeketedett kazettával
Emilie belépett hozzá, és elmesélte, hogyan bukkant rá. Igaz, a családi örökség
már nem volt benne, de a szép, antik darab így is értékesnek számított.
Georg Wernher gyönyörködve szemlélte a fedél finom mívq szegélyét, amely
- akárcsak Karl ládikóján  a feliratos táblácskát keretezte, A szöveg is ugyanaz
volt, mint a kazetta párján:
 Prizze híven
A múló idQben
Kincsét e láda
Jól kulcsra zárva!
Bizony, a két ládikó olyan egyforma volt, mint két tojás, egy jelentéktelen kü-
lönbség azonban mégis akadt közöttük: Itt a feliratnak nem volt híja, a  h meg
az  á éppoly élesen, világosan rajzolódott ki, mint a többi betq. Természetesen
Emilienek fogalma sem volt errQl a kis különbségrQl, hiszen soha nem nézte
meg közelebbrQl a Karl Wernher tulajdonában lévQ ládikát. Rögtön hozzá is lá-
tott, hogy a talált tárgyat gondosan megtisztogassa, így az hamarosan eredeti
fényében csillogott. Ezek után a házaspár megegyezett abban, hogy a ládikót
szivarral töltve a fiuknak adják karácsonyra. Addig az anya el akarta rejte-
ni, hogy majd csak a karácsonyfa alatt lepjék meg Richardot a családi erek-
lyével.
Így azután Richard nem értesült anyja felfedezésérQl, ámbár bánatában
nem is érdekelte volna különösebben a régi ezüstkazetta. EgyelQre Judith
foglalta le minden gondolatát.
IV. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • grzeda.pev.pl