[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Ethan, a virág gyönyörq, kösz. Imádom a lilát.
Brynne
Amint megnyomtam a küldést, eljátszottam a gondolattal,
hogy kikapcsolom a telefont, amit persze végül nem tettem
meg. Aki kíváncsi, hamar megöregszik; én meg a
kíváncsiságtól hülye dolgokra vetemedtem.
Odamentem a virággal teli vázához, és levettem a
kompozícióról a nyakkendQt. Az orromhoz emeltem és
megszagoltam. Ugyanaz az illat. A férfias Ethan-illat, amit
úgy imádtam. Soha nem adom vissza neki ezt a nyakkendQt.
Történt, ami történt, ami meg nem, az nem, a nyakkendQ
immár hozzám tartozott és punktum.
A telefonom felvillant és zümmögni kezdett. ElQször
ösztönösen kikapcsoltam volna, tudtam, hogy Q hív. ÖnzQ
felem viszont hallani akarta a hangját. A fülemhez emeltem a
telefont.
- Szia.
- Tényleg imádod a lilát?
A kérdésre elmosolyodtam.
- Nagyon is. Szép a virág, a nyakkendQt pedig nem adom
vissza.
- Jól elcsesztem, ugye? - Hangja lágy volt, aztán parázs
sercegését hallottam és pöfékelést.
- Dohányzol, Ethan?
- Ma a szokásosnál többet.
- Káros szenvedély& szóval neked is van olyan. -
Végigsimítottam az asztalomon fekvQ nyakkendQn.
- Attól tartok, több is van belQlük. - Pillanatnyi csönd,
közben latolgattam, hogy vajon engem is a káros
szenvedélyei közé sorol-e. Aztán újra megszólalt. - El
akartam menni hozzád tegnap este. Majdnem úgy is lett.
- Jól tetted, hogy nem jöttél, Ethan. Gondolkodnom kellett,
ami nagyon nehezemre esik, ha a közelemben vagy. Nem
amiatt, ami tegnap történt, te nem csináltál semmi rosszat.
Nem a te hibád. Csak - csak egy kis térre volt szükségem azok
után, hogy& úgy együtt voltunk. Ez vagyok én a teljes
valómban. Nem te vagy elcseszve, hanem én.
- Ne mondd ezt, Brynne. Tudom magamról, hogy nem
hallgattalak meg tegnap. Megmondtad, hogy mit akarsz, és
én nem vettem tudomásul. Túl erQszakos és türelmetlen
voltam. Megrendítettem a bizalmad, és ezt bánom a
legkeservesebben. Rettenetesen sajnálom - fogalmad sincs,
mennyire. És ha emiatt romba dQltek az esélyeim nálad, hát
meg is érdemlem.
- Nem dQltek romba. - Ezt csak suttogni tudtam. Annyi
mindent akartam még, de gondolataimat nem tudtam
kifejezQ szavakba foglalni. - Ne akarj velem lenni, Ethan.
- Már hogyne akarnék, szépséges Brynne. - Hallottam, ahogy
kifújja a cigarettafüstöt. - Az egyetlen kérdés az, hogy te
akarod-e? Akarsz-e velem újra találkozni, Brynne Bennett?
Kész, itt nincs segítség. Szavai könnyekre fakasztottak. Még
az a szerencse, hogy Ethan nem látta, ahogy sírok, bár abban
szinte biztos voltam, hogy hallja a telefonon keresztül.
- És most még sírsz is miattam. Ez most jó vagy rossz,
kicsim? Mondd meg, kérlek, mert nem tudom. - Vágyakozó
hangja letörte minden ellenállásom.
- Jó& - Félszegen felnevettem. - De nem tudom, hogy mikor
látlak. Mára már elígérkeztem, Bennyvel és Gabyvel
megyünk valahová.
- Értem - mondta.
Tényleg belementem, hogy járjunk? Erre mindketten tudtuk
a választ. Ethan valahogy magába szippantott. Rabja voltam
attól az estétQl kezdve, hogy elQször találkoztunk. Igen,
hamar lefeküdtem vele. Igen, tényleg kicsit rámenQsen
nyomakodott, de olyan helyre vitt, ahol csodásan éreztem
magma, és ahol elfelejthettem a múltamat. Ethan mellett
nagy-nagy biztonságban éreztem magam, olyannyira, hogy
magam is meglepQdtem rajta, és kerestem az okokat. Abban
nem hittem sziklaszilárdan, hogy sokáig kitartunk egymás
mellett, abban viszont biztos lehettem, hogy a viszonyunk
emlékezetes lesz.
- Lassíthatnánk, Ethan Blackstone?
- Akkor ezt igennek veszem. És persze hogy lassíthatunk. -
Újabb pöfékelés. Megállt, talán azért, hogy bátorságot
gyqjtsön. - Brynne?
- Igen?
- Most olyan szélesen mosolygok.
- Én is, Ethan.
7
A londoni bulizás elég király. Nem jártunk el gyakran, de
most pont egy jó kis partizásra volt szükségem. Szegény
lelkem a végletekig túlterhelQdött az érzelmek, félelmek és a
bqntudat katyvaszától. Táncolni akartam, inni meg
nevetgélni, de leginkább elfeledkezni az összes szarról. Az
élet túl rövid volt ahhoz, hogy folyton a sötét felén
tengQdjünk, legalábbis a pszichológusom szerint. IdQpontom
volt dr. Roswellhez másnap négy órára, aztán vacsora
Ethannel. Ez lett volna az elsQ lépés a telefonon megbeszélt
lassítsunk program megvalósításához. Azt mondta, hogy
öntsünk tiszta vizet a pohárba, és be kellett látnom, nálam ez
bejött. FQ az igazság, ez volt a jelszavam. Igazán nem volt
semmi rejtegetnivalóm, inkább abban kellett óvatosnak
lennem, hogy mit osztok meg. És nem voltam benne biztos,
hogy mennyit lehet Ethannel megosztani. Nem járt hozzá
használati utasítás. Meg kellett lovagolnom a hullámot, és
csak reménykedhettem, hogy nem töröm magam össze a
sziklákon, és nem fulladok meg.
- Ezt kóstold meg. Fantasztikus. - Benny odanyújtott egy
magas koktélos poharat, benne narancsos-vöröses itókával. -
Úgy hívják, hogy Olimpiai láng .
Beleszürcsöltem.
- Fincsi.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]